Vihar

Tombol kint a fekete eső, háborog az ég..
Érted fáj, könnyezik a szívem most is még.
Már megint nélküled telik egy újabb éjjel,
Hozzád vágyom, neked adnám a szívem!
Álmomban mi vagyunk e veszett vihar,
Ölelve egymást forró lázas szenvedéllyel
Édes mámorban úszunk, elveszünk az éjben..
Ébredezem lassan, az emlékek még élnek:
Az utolsó édes csókok az ajkamon égnek.
Lehunyom szemem, érzem érintésed még,
Emlékszem, veled lehettem, és szerettél..

Budapest, 2007