Háború

Háború dúl, vér csorog újra a békés falakról,
S az Ártatlan nem leli többé nyugalmát.
Lépek. Az árral szembe terelnek:
A Gonosz Lelkek ijesztve állnak
Löknek alá a sötét veszedelembe.

Az igazságért hull a vérünk,
Porba hullnak a megtört lelkek.
S ameddig a szem ellát, elhagyottan
Sárba tiport holttestek hevernek.

Az újkor hajnala még messze van tőlünk,
Gonosz Lelkek vágják el utunkat előlünk.
Így végezzük mind, lassú haláltusával
Földbe taposott értékekkel és jogokkal a hazánkban.