Éjjelek Nappalok

A végtelen örömök varázslatos Éje,
A Hold vigyázó ölelése otthonom,
Lépteim halk szavát simogatják a csillagok.
Lágy sóhajban meghajolnak kecsesen a fák,
Gyengéd könnyeivel törli le az ég hosszú utam porát.
Csend honol, megannyi mosoly vigyázza léptem,
Az éji farkas dala szeretkezik a holdfénnyel.
Álomba kíséri a Nappal, mint gyengéd anyai kéz,
Elalszik szépen, mert tudja, visszatér.

Lángnyelvek mardosnak, utamat mossa a vér,
Fájdalom csorog az arcomon, a puszta létem a tét.
De szívemben égnek az édes álmok, a fény,
Senki sem veheti vérem, az erő bennem él.

Éjjel vagy Nappal..

Senki sem tudhatja, még mi jön, és mi lehet,
De nekem is hibáznom kell ahhoz, hogy ember legyek.

Budapest, 2012