Csalódás

Megőrizte az emlékezet a napot.
Amikor fájón teltek a pillanatok.
Megőrizte keserű ízét, megőrizte a hideget,
Mely sebesen hasított végig lelkemen.

Megőrizte az emlékezet a keserű napot,
Amikor már nem múlhatott a fájdalom.
Meghalt minden dobbanásban szívem,
Igen, mindenre nagyon jól emlékszem.

Egyszerre sötétség lepte el az eget,
Félelem, fájdalom, gyűlölet kerekedett.
Megfogadtam, bosszút állok a világon,
A szívem még egy utolsót kiáltott.

Majd lassanként csend ereszkedett alá,
Elnyelt zajt, morajt, halk dobbanást.
Lassan az élet is feledésbe merült,
Elnyelve a fájdalmat a halálba kényszerült.

Budapest, 2004