Amikor alászállt a sötétség

Amikor alászállt a sötétség
Szelíden fogta két kezem.
Vér áztatta mocskos falak alatt
Botladozva jártam törmelékeken.

Szívem egyre hevesebben dobbant
Lángnyelvek jártak a nyomomban.
Fekete homályba zárta az életem
Nyomomban csaholt az üvöltő félelem.

Fájdalomban ég minden lélek
Láncra vert szolgák amerre nézek
Vagy épp fekszik és folyik a vére,
Ilyen lett világunk, ilyen az élet.