A múlt árnyai

Már kislányként tudtam, ki és milyen vagyok.
Gondoskodó. Szeretetre vágyó és szeretetet adó.
Magabiztos, álmokkal és ambíciókkal teli.
Kitartó, elkötelezett és elképesztően makacs.

Kifelé angyal befelé démon lelkű lény nevelt.
Megbírált és kiabált. Leköpött. Megrúgott.
Ököllel megragadta a hajam és megütött.
Megmart körmeivel. Sikítottam és sírtam.

Kidobott. Rossz hírbe hozott és megalázott.
Egyedül voltam. Rettegtem és zokogtam.
Nem hittek, nem segítettek nekem. Vártam.
Biztonságra, törődésre és szeretetre vágytam.

Erős vagyok, már nem vagyok többé a játékszere.
Egyedül maradt őrjítő démonaival a sötétben.
Egész életemben békés, szerető családra vágytam.
E régi mély sebek még ma is a szívembe vájnak.

A múlt a részem marad, bár nem tart markában.
A lelkemhez közeli lelkek a választott családom.
Boldogságot, biztonságot, értelmet adnak életemnek.
Mélyen megbecsülöm, feltétel nélkül szeretem őket.

Brno, 2025